Beszámoló 2008: 100+CSÚCS

A túrához később csatlakozóknak, ahogy nekem, rendezőnek is, jól eshet olvasni a korábbi évekbeli Bakony 200 eseményekről. A célom, összegyűjteni a lehető legtöbb információt a túráról az 1993-as indulásától kezdve. Ha rendelkezel bármilyen információval a Bakony 200 túráról, küldd el nekem: info@bringasandras.hu!

Tóth András
főszervező

Egy beszámoló a Teljesítménytúrázók társasága oldalról, amit nafe nevű felhasználó írt:

Távolság: 107,6 km; barometrikus magasságmérővel mért összesített szintkülönbség: 1061 m.

A túra kezdetén, illetve közben is emlegettük a meteorológusok felmenőit, mivel a túra napjára vonatkozó jóslataik nem igazán váltak be, s természetesen rossz értelemben nem. Összecserélték a délelőttöt és a délutánt, aminek kapcsán Murphy felmenőit is emlegettem, de erről később.

Az előző napi Szent Kút túra, s az idei kevés biciklizés miatt csak a szintidőn belüli teljesítést tűztem ki célul. Beneveztem, beszélgettem egy kicsit Imivel, aki természetesen versenyezni jött, nyerési eséllyel. A rajt előtt elkezdett nagy cseppekben esni az eső, ezért kicsit később indultam, várva, hova alakul az időjárás. Amikor elállt az eső, kényelmes tempóban vágtam neki a távnak.

Ismerve az útvonalat, az elején igen óvatos voltam, mivel csaknem folyamatos emelkedővel szedtünk össze 90 m szintet. Erős kezdéssel nagyon el lehet rontani a bemelegítést, amit később már nem igazán lehet helyrehozni. Jó élénk pofaszélben tekertem. Ebben az vigasztalt, hogy a visszafelé vezető úton, amikor már fáradt leszek akkor lesz jó kis hátszelem, amit jobban szeretek, mint a fordított felállást. Vasárnap ellenére nagy forgalom volt a tapolcai úton. Néhányszor megálltam fényképezni. Rövid kitérő következett Tótvázsonyba, az első ellenőrző ponthoz. Azután végre lekanyarodhattam, a Szentgál felé vezető útra. A Zsófia-puszta felé vezető szakaszon nagyrészt nedves úton mentem, immár félhátszéllel, jó hosszú, de nem túl meredek, egyenes emelkedőn, aminek a nehézségét nem a meredekség, hanem az egyenes volta jelentette. Közben jó sokan megelőztek, de ez a legkevésbé sem zavart (főként a fotózási megállásaimnál, értek utol), mentem a magam ritmusában. Bal kéz felől az út jó részéről látni lehetett a Kab-hegyet, ami mindig arra emlékeztetett, azt bizony még meg kell mászni.

Az idő javult, ezért egy réteg ruhától megszabadultam. Rövidesen Szentgálon voltam, ahol a helyi söröldében önkiszolgáló módon lepecsételtem az igazoló lapot, ettem egy energia szeletet, ittam egy kólát, majd irány tovább. A túra nagy részén éhesnek éreztem magam, mivel reggel vettem észre, hogy elfelejtettem este a fagyóból kivenni a kenyeret, így egy 5 dkg-s szelettel kellett beérnem, ami elég gyenge alapozás.

Néhány kilométer hullámvasutazás után megérkeztem a kab-hegyi elágazáshoz, ahol újra indítottam az órámat, mivel szeretnék egy korrekt szintet a Kab-hegyig, illetve egy magassági profilt. A szint 209 méternek bizonyult. Megint csak hosszú egyenes emelkedők következtek. Először csak alattomosan emelkedik, majd beerősít. Éreztem, hogy nem vagyok formában, de azért toltam neki. A hegyre fölérve ettem pár falatot a szendvicsemből, az önkiszolgáló pecsételés után. A kilátóba nem mentem föl, mivel elég hideg élénk szél fújt, s az eső is elkezdett szemerkélni. Fölvettem, a Szentgálon levetett szélmellényt, s irány lefelé. Lejtő, félhátszél, kell még több? Sajnos hamar a végére értem. Újabb mászás következett, immár jobbára pofaszélben, majd sajnos a tapolcai útig tartó hosszú lejtőn is ez volt. Pár évvel ezelőtt itt 35 és 55 között döngettem lefelé, most a meredek részeken is alig értem el a 40-et, másutt pedig a 25-30 km/h-ért is keményen tekerni kellett. A tapolcai úton, a hullámvasutazás közben is szembeszelem volt egészen az utolsó az utolsó EP-ig, ami mellett csaknem elmentem. Szerencsére észrevettem a nyilakat, s így betértem a kocsmába pecsételni. Rövid kis szakasz következett Vigándpetend széléig, ahol mivel még bő két és negyed órám volt a szintidőből, az előzetes terveimnek megfelelően megálltam langallózni. Finom volt. Végre, az utolsó húsz egynéhány kilométeren nem éreztem éhesnek magamat.

Most pedig Murphy. Már előre készültem, milyen jól fog ezen az utolsó szakszon segíteni a hátszél. Hát nem! Az addig élénk szél, szinte teljesen elállt, alig segített valamit. Ennek ellenére is gyorsan fogytak a kilométerek. Érdekes egyébként, hogy az autósok toleránsabbak voltak, mint szoktak. Úgy igazán egy sem centizett ki, s meglepően sokan lassítottak le, ha szembejövő autó volt (persze én sem mentem igazán szorosan az út szélén). Kivételt képezett ez alól a Zala Volán egy autóbusza, amelynek vezetője, a fék helyett a dudát nyomta, s inkább az út szélére szorította a szembejövő autóst. Nem ártana neki egy PÁV vizsgálat, agresszív vezetés miatt.

Folyamatos hullámvasutazással, a 100 + csúcsosok közül utolsóként 6 óra 22 perces idővel célba értem. Ebből 5 óra 6 perc a tiszta biciklizett idő, ami 21,1 km/h-s átlagot jelentett. Nekem ez nem is olyan rossz, hiszen ezzel a túrával együtt is alig 600 km-t bringáztam az idén. A célban megkaptam az emléklapot, s igazán jó kis szendviccsel, valamint mindenféle üdítővel és ásványvízzel kínáltak a szervezők. A langalló jól tart a gyomorban, így csak keveset bírtam enni. Beszélgettünk egy kicsit, s elindultam hazafelé.

Jól szervezett, kellemes túrának bizonyult, az időjárás ellenére is. A túra ár/érték aránya megfelelő. Alapvetően azért a hosszabb távok versenyek, nem pedig túrák. Ennek ellenére sem ártana egy kitűző. A rendezvény emblémája, téglalap alakú kitűzőn, vagy jelvényen igazán jól mutatna.
.