A 100+CSÚCS volt a legnépszerűbb

A XXII. alkalommal megrendezett Bakony 200 teljesítménytúra 250 résztvevőjének a fele a 100+CSÚCS távot választotta. Az idei évi teljesítők névsora lent olvasható.
Jó nézegelődést! 

Észrevételek, infók: info@bringasandras.hu


Szabályok, amiket be kell tartani

fotó: http://www.subogero.com/?p=369
Bakony 200 betartandó szabályai
A túra Veszprémből a Pannon Egyetem N épületétől (régieknek: Máfki-Neviki udvara) rajtol és ide is ér vissza: 8200 Veszprém Wartha V. u. 1. (GPS 47.086455,17.90272)

Szabályok:
- A túrán csak a benevezett versenyzők vehetnek részt. Logikus, a boltból sem jössz ki fizetés nélkül.
- Nem teremsport. Ha esik, mi akkor is ott leszünk!
- A túrát mindenkinek önerőből kell teljesíteni. Persze, ha épp eléhezel visszafelé jövet Nemesvámosnál, akkor a haverod segíthet feltolni téged a dombon. :)
- Érinteni kell az ellenőrzőpontokat. Ez alól nincs kibúvó, muszáj látnunk, hogy tényleg ott voltál-e az összes ponton! Az ellenőrzőpontok érintése egyedi pecséttel kerül igazolásra.
- Nem zárt pályán, hanem közúton közlekedsz, tartsd be a KRESZ szabályait! Te hogy élnéd meg fordított helyzetben, ha a sok bringás eszetlenül tekerne az úton, miközben te autózol? Kérlek, légy toleráns te is!
- A túrán mindenki a saját felelősségére indul. Az alkoholos, gyógyszeres és kábítószeres befolyásoltság is kizáró ok!
- A túrát akkor teljesíted, ha szintidőn belül célba érsz. Ez nem nehéz feladat, bő időt hagytunk minden távra. Ha úgy érzed, hogy nem érsz be időben, válassz rövidebb távot!


Tóth András
a Bakony 200 főszervezője, 2015.február 14.
A választható távokat itt találod.

Csodabogár? Nem, ez egy rekumbens!

A minap egy meglepő kérdés landolt a postafiókomban: a túrán lehet-e indulni fekvőbringával. Őt az lepte meg, hogy igent mondtam, engem meg a kérdés, hogy miért ne...

fotó: facebook.com/schlitterbike
A fekvőbringázás itthoni kultúrája még igencsak gyerekcipőben jár. Viszont szépen lassan, de terjed és a kerékpározás népszerűbbé válásával párhuzamosan ezek száma is folyamatosan nő és többet látunk belőlük a magyar utakon is.

fotó: facebook.com/schlitterbike
Nem lesz ez másképp az idei túrán sem, ahol többféle gyártmány megjelenik majd. Egyikük azért is érdekes, mert a balatonfűzfői Szatuna Kft. készíti őket. A karbon-kevlár gépek leginkább az óceánon túl landolnak, a 2014-es évben például Amerikában az "Év fekvőkerékpárja" díjat is megnyerte a termék, ami szintén komoly elismerés egy kicsi, itthoni cégtől. Kézzel készült, nagyon igényes termékek. (a www.schlitter.bike oldalon találtok a bringákról további információt)

Azt nem tudom, milyen gyorsak, majd május 10-én kiderül :-), mindenesetre a biztonságos közlekedésre és egymás épségére figyeljetek a túra közben!


fotó: facebook.com/schlitterbike
fotó: facebook.com/schlitterbike
fotó: facebook.com/schlitterbike
fotó: facebook.com/schlitterbike


Egyedi érem minden teljesítőnek!

Egyedi érmet ígértünk mindenkinek, aki szintidőn belül teljesíti bármelyik távot. Csak szólunk, hogy az érmek elkészültek, innentől Rátok várnak.

Az a Kreisz&Macy design munkája, valódi hazai, minőségi érem. Munkáikkal találkozhattok a Keszthelyi Kilométerek és Ultrabalton futó- vagy a BalatonMan triatlonversenyeken. Ha nekik megfelel, akkor nekünk is.

Nevezz, hogy biztosan jusson Neked is érem!

fotó: Kreisz&Macy design

Savanyú a tótvázsonyi betyár

Felirat hozzáadása
Veszprém megye egyik legnagyobb kiterjedésű településéről 6000 éves leleteket is találtak, s a település neve (Touthwasum) már több mint 1000 évvel ezelőtt is megjelent. A török hódítások idején a falu lakossága felére csökkent, mert a törökök és a magyarok is - volt idő, hogy egyszerre - adóztatták a jobbágyokat. Az elnéptelenedés ellen az 1700-as években német telepesek érkeztek a szőlőművelésre nem alkalmas földdel rendelkező faluba. Ekkor az 1300 fős faluban 1800-at írtak.
A 19. század végétől Freystadtler Antal mintegy 5000 hold birtokfelvásárlása után az ország egyik leggazdagabb birtokosa lett.

A kor utolsó híres, öt nyelven beszélő betyárja Savanyó Józsi volt, akit mintegy 120 csendőr bevetésével fogtak csak el. A hírhedt betyárt komoly mítosz lengte körül, amire csak a kihallgatásakor derült fény. De még ez sem mentette meg 22 év börtöntől.
SAVANYÚ Jóska (Izsákfa, 1845 – Tótvázsony, 1907. ) - bakonyi betyár.
Savanyú Jóska birkát lopott és emiatt lett törvényenkívüli. Betyárnak állt és bekalandozta Vas, Veszprém, Zala és Győr vármegyéket. Elsősorban kisnemeseket, módos parasztgazdákat, falusi kereskedőket, tehetősebb iparosokat rabolt ki bandájával.

Az 1880-as évekre az ország legkeresettebb betyárjává vált. Sok vidéken feltűnt és Jóska a nyelvekkel is elboldogult, hiszen jól beszélte mind a magyar, mind a tót nyelvet és németül is megtanult élete során. Magyarul és németül írni és olvasni is tudott. A hatóságok évekig tehetetlenek voltak ellene, hiszen Savanyú és számkivetett cimborái sikeresen bujkáltak a Bakony sűrűjében. Alacsony termete (mindössze 159 centiméter magas volt) sokszor segítette abban, hogy el tudott rejtőzni a Bakony legkisebb sziklahasadékaiban is.

Végül a fejére kitűzött 1000 forintos vérdíj mellett, a bosszúvágy segített kézre kerítésében. Bandája egyik tagja, Magyarósi István billegi bojtár feladta őt, mert Savanyúék 1883-ban nagybátyját a henyei erdőben agyonlőtték. 1884 május 4-én a Halápi Csárdában mulatozás közben fogták el. Magyarósi ide hívta a betyárokat áldomásra és a borba erős altatót kevert. Az így elbódított betyárt már könnyen lefogták.

Az 1886-os bírósági tárgyalásán 29 bűntettel vádolták meg, köztük rablással, emberöléssel, súlyos testi sértéssel, hatóság elleni erőszakkal. A gyilkosságot nem tudták rábizonyítani, de még így is életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Ezután több, mint húsz évet a börtönben töltött, végül kegyelmet kapott.Testvéréhez Tótvázsonyba költözött, szabóműhelyt nyitott, de hamarosan öngyilkos lett. Betyártörténetek, népdalok, pásztorfaragások őrzik emlékét. Halála után levelezőlapokat nyomtattak arcképéről, színműveket írtak róla.

Az első világháborúban elesett katonák előtt a falu központjában állított emlékmű tiszteleg. A második világháború előszeleként 1937-ben katonai repülőtér épült a falu határában és a harcok is jelentősen érintették a települést. Az '50-es évektől a termelőszövetkezetek létrejötte sújtja és bolygatja fel ismét a falu életét, ami több változáson keresztülmenve is a falu legnagyobb munkaadója marad egészen a rendszerváltásig. Ekkor kezdődött a falu mi is tartó önállóságának időszámítása is.

forrás: wikipedia, Tótvázsony honlapja, geocaching.hu

Beszámoló 2007: Csak csúcs táv

A túrához később csatlakozóknak, ahogy nekem, rendezőnek is, jól eshet olvasni a korábbi évekbeli Bakony 200 eseményekről. A célom, összegyűjteni a lehető legtöbb információt a túráról az 1993-as indulásától kezdve. Ha rendelkezel bármilyen információval a Bakony 200 túráról, küldd el nekem: info@bringasandras.hu!


Tóth András
főszervező

Egy újabb beszámoló a Teljesítménytúrázók társasága oldalról, ami Jandi nevű felhasználó tollából származik.


Hogy mit keresek egy amatőr országúti bicikliversenyen? Jó kérdés. Nem vagyok országútis. Csak egy kis hétvégi kocabiciklis. :)

Szóval Apámnál már évek óta hagyomány a 100+Csúcs táv, így tavaly én is kipróbáltam magam a kb 60 km-es "csak csúcs" távon, ami Veszprémből felmegy a Kab-hegyre, onnan pedig vissza. Tavaly gyakorlatilag 0 felkészültséggel (nagyjából az lehetett abban az évben a második tekerésem) teljesítettem a távot. A Kab-hegyen már készen voltam, onnan visszaérve a tapolcai útra pedig már olyan fáradt voltam, hogy tekerni is alig bírtam. Sikerült teljesen eléheznem, a végén remegő kézzel vettem át az oklevelet. A frissítési lehetőség a túra végén szó szerint életmentő volt. :) Slusszpoén, hogy hazafelé a 4 bicikliből pont az enyém esett le az autó tetejéről cirka 110 km/h -nál. Talán azért, mert az volt az egyetlen monti. Szerencsére baleset nem történt, a bicó is viszonylag jól megúszta, így csak kb 20 000 Ft-omba került a full-szervíz, + a váltókarcsere.

Idén viszont minden más volt. A tavaszi túráknak köszönhetően az alapedzettségem összehasonlíthatatlanul jobb volt mint tavaly, és sikerült bicóra viszonylag jól rágyúrnom. Egy hétig intenzíven terepeztem, majd ezt megfejeletem a Tési-fennsík 50 TT biciklis teljesítésével. Igaz ott nem mentek olyan jól a dolgok, de tudtam, hogy 6 nap pihi segíteni fog.

Az elvárásaim tehát nagyok voltak. A tavalyi időm 3:24 volt, ezt akartam legalább 20 perccel megjavítani, de valójában szerettem volna 3 óra alá bemenni. 9 órakor rajtoltam, és már az elején jó tempót sikerült diktálnom - magamhoz képest persze. Eltévedni szerencsére itt nem lehet, mert az aszfaltra minden kereszteződésben fel van festve az összes távhoz tartozó irány-információ.

A tapolcai úton néhány életveszélyes közlekedési szituáció (előző autó szembe, nekem pedig menekülni kell az útról) után érzésre nagyon gyorsan elértem az ajkai leágazót. Le is csekkoltam az időt, hogy visszafelé jövet tudjak majd kalkulálni. Kereken fél óra volt az eltelt idő. Fölfelé szerencsére már nem volt forgalmas az út, és tekerésbe is kezdtem belelendülni. Úgy éreztem, hogy a tavalyihoz képest nagyon jól megy. A Kab-hegy csúcsra hipp-hopp felértem, pecsételtem, és már fordultam is. Tavaly itt legalább 5 percig álltam. :) Amúgy nincs annál nagyobb elégtétel, mint amikor a csúcsról vidáman suhanva lefelé látja az ember a felfelő jövők elgyötört, küzdelemmel teli arcát. :D Lefelé találkoztam Apámmal is, aki akkor kezdte el a csúcs megmászását. Tavaly még jócskán fölfelé mentem, amikor a "lassabb járművek húzódjanak félre" szlogennel elsuhant mellettem.

A tapolcai útra visszaérve lecsekkoltam az időt, és örömmel láttam, hogy a tavalyi legjobb időn belül vagyok, még akkor is, ha háromnegyed órával számolok visszafelé, és nem féllel. Erőltettem hát a dolgot továbbra is, igaz kulacscsere miatt meg kellett állnom egy percre. Veszprémben még egy kis "sprint" is belefért, és 2:31 lett a vége. A tavalyi legjobb idő 2:39-volt, így iszonyúan meg voltam elégedve magammal, hogy egyrészt kb 50 percet javítottam az egyéni csúcsomon, másrészt, hogy alámentem a múlt évi legjobbnak. IDén gondolom már komolyabb mezőny jött a "csak csúcs" távra is, mert a legjobb idő most 2:15-lett. Persze szerintem ezen is fognak majd bőven javítani a jövőben, de az az igazság, hogy a legjobbak a 100, 100+csúcs, és 200 távokon indulnak. Nekik biztosan nem okozna gondot a 2:15.

Én minden esetre nagyon elégedett voltam, és a fél órás pihegés után csigatempóban újra elindultam az útvonalon, hogy összeszedjem Nagypapit. Nagypapiról tudni kell, hogy elmúlt 70 éves, de minden évben indul valamelyik távon a Bakony 200-on. Idén például az 50-es távot teljesítette.

Apám is egyénei rekordott futott a 100+csúcs-on (4:30), szóval jó volt a hangulat, és még a bicómat se hagytuk el hazafelé. Jó volt egy kicsit biciklizni az elmúlt hetekben, mert már kezdtem unni a sok gyaloglást. Ahogy mondják: "a változatosság gyönyörködtet". :)

A jövőt tekintve viszont picit gondban vagyok, mert nekem már nem lesz egyszerű megdönteni az idei időmet. Ahhoz már dierkt országútira kellene edzenem. Dehát nem vagyok én hülye... :)

Jandi

Beszámoló 2010: Beszámoló 17. Bakony 200 teljesítménytúráról

A túrához később csatlakozóknak, ahogy nekem, rendezőnek is, jól eshet olvasni a korábbi évekbeli Bakony 200 eseményekről. A célom, összegyűjteni a lehető legtöbb információt a túráról az 1993-as indulásától kezdve. Ha rendelkezel bármilyen információval a Bakony 200 túráról, küldd el nekem: info@bringasandras.hu!


Tóth András
főszervező

Egy beszámoló a velo.hu oldalról:
Az idén immár 17. alkalommal került sor az egyik legtöbb alternatív útvonalat kínáló hazai teljesítménytúrára, a Bakony 200-ra! A múlt heti viharos időjárás miatt az eredetileg május 16.-ra kiírt túrát az esőnapon, május 23-án tartották meg 143 kerekes részvételével!
A Veszprémből induló, és ugyan oda visszaérkező túra központi eleme a Déli-Bakonyban található Kab-hegy. A tengerszint felett 600m-rel található emelkedő a Bakony harmadik legmagasabb, országúti kerékpárral teljesíthető csúcsa a Kőris-hegy és a Hajag után. A csúcsra vezető út összesen mintegy 400m szintet tartalmaz, melyból 200m-t az utolsó 4km-en kell leküzdeni.
A múlt heti viharok és a 150km/h-s szél komoly pusztítást végzett a csúcs közelében, ahol a fák többsége sajnos az ítéletidő áldozatává vált. A rengeteg törmelék és össze-vissza heverő faág ellenére azonban az út járható maradt, így a túra résztvevői idén sem úszták meg a mászást.


A távok:

A Bakony200 elnevezésű túra különlegessége, hogy nem kevesebb, mint hét különböző táv közül választhatnak a résztvevők, melyek 25km-től 196km-ig terjednek. A rövidebb távok nem érintik a Kab-hegyet, így ezeket a kevésbé edzett jelentkezőknek ajánljuk, de a "Csak csúcs", a "Rövid csúcs" és a "Teljes csúcs elnevezésű útvonalak egyik ellenőrző pecsétjéért már bizony meg kell másznunk a 600m-es hegyet.
Az elnevezésekből is látszik, hogy a túra szervezője, a veszprémi Nagy Pál, aki 17 évvel ezelőtt hívta életre a rendezvényt, minden korsztálynak, erőnléti állapottól függetlenül igyekezett alternatívát nyújtani. A kevésbé edzetteket a rövidebb távok, míg a rendszeresen tekerőket a hosszabb útvonalak várják.

A Bakony200 távjai:
  • Teljes csúcs: 1758 méter szintemelkedés, 196 km, szintidő: 11 óra
  • Teljes táv: 1390 méter szintemelkedés, 182 km, szintidő: 10 óra
  • Rövid csúcs: 820 méter szintemelkedés, 101 km, szintidő: 7 óra
  • Rövid: 720 méter szintemelkedés, 93 km, szintidő: 6 óra
  • Csak csúcs: 780 méter szintemelkedés, 64 km, szintidő: 5 óra
  • Sprint: 340 méter szintemelkedés, 62 km, szintidő: 4 óra
  • Kicsi: 180 méter szintemelkedés, 28 km, szintidő: 3 óra
A legnagyobb kihívást természetesen a több, mint 1700m szintet tartalmazó, 196km-es táv tartogatja, mely nemcsak a kab-hegyi emelkedő, de az Ajka-Sümeg-Tapolca útvonalon található számos kisebb hupli miatt is komolyabb edzettségi állapotot kíván. Mint az a szintrajzon is látszik, ezen a körön bizony szinte egy méternyi sík szakasz sem található!


Az útvonal

Minden táv közös jellemzője, hogy a résztvevők a tapolcai úton, Nagyvázsony felé hagyják el Veszprémet. A rövidebb túrákon indulók nem térnek le erről az útról,  hanem a féltávnak megfelelő településeken egy-egy pecsétet begyűjtve máris újra a megyeszékhely felé veszik az irányt.
A csúcs és a hosszabb távokat választók Nagyvázsony előtt viszont ráfordulnak a Kab-hegy felé vezető útra, melyet, szintén az útvonaltól függően, a szentgáli ellenőrzőpont érintésével érnek el. A Kab-hegyről leereszkedve irány Kapolcs, a következő pecsételési hely, ahonnan a rövid táv résztvevői egyenesen Veszprém felé veszik az irányt. Aki a hosszú utat választotta, Pula érintésével, az Ajka-Sümeg-Tapolca kört megtéve érkezik vissza a kiindulási pontra 196km után.


Zárszó:

A befutó után sok, jóval drágább rendezvényt megszégyenítő módon üdítő, és szinte korlátlan mennyiségű szendvics (nem zsíros kenyér!) várja a fáradt túrázókat, mindezt 900ft-os helyszíni nevezési díjért.

A Bakony200 immár évek óta tavaszi programunk egyik legkedvesebb állomása. Versenyzők számára a viszonylag nehéz terep, és a hosszú táv miatt ideális edzés lehet akár az alig néhány héttel később rendezett Balaton-körre is, mert hiszen bár a Bakony200 nem verseny, de a különböző távok esetében minden évben összejön egy olyan, jó néhány főből álló sor, akikkel például a 196km-es túra 6 órás időn belül teljesíthető, mint idén is a Sólymok és veszprémi kemény mag, Rónaszéki Balázs  (Merida HCT) és Molnár István (Aegon P-Nivo Notebookstore) közreműködésével!


Befejezésül pedig csak annyit tennék hozzá, hogy jó lenne, ha sokan követnék  a főszervező, Nagy Pál példáját, aki a helyi vállalkozókat, éttermeket, boltokat összefogva, többek között a Veszprémi Egyetem támogatásával egy olyan, nem a profitszerzésre kihegyezett rendezvényt hozott létre, ahova évről évre szívesen térnek vissza a túrázók.
.