Beszámoló 2007: Csak csúcs táv

A túrához később csatlakozóknak, ahogy nekem, rendezőnek is, jól eshet olvasni a korábbi évekbeli Bakony 200 eseményekről. A célom, összegyűjteni a lehető legtöbb információt a túráról az 1993-as indulásától kezdve. Ha rendelkezel bármilyen információval a Bakony 200 túráról, küldd el nekem: info@bringasandras.hu!


Tóth András
főszervező

Egy újabb beszámoló a Teljesítménytúrázók társasága oldalról, ami Jandi nevű felhasználó tollából származik.


Hogy mit keresek egy amatőr országúti bicikliversenyen? Jó kérdés. Nem vagyok országútis. Csak egy kis hétvégi kocabiciklis. :)

Szóval Apámnál már évek óta hagyomány a 100+Csúcs táv, így tavaly én is kipróbáltam magam a kb 60 km-es "csak csúcs" távon, ami Veszprémből felmegy a Kab-hegyre, onnan pedig vissza. Tavaly gyakorlatilag 0 felkészültséggel (nagyjából az lehetett abban az évben a második tekerésem) teljesítettem a távot. A Kab-hegyen már készen voltam, onnan visszaérve a tapolcai útra pedig már olyan fáradt voltam, hogy tekerni is alig bírtam. Sikerült teljesen eléheznem, a végén remegő kézzel vettem át az oklevelet. A frissítési lehetőség a túra végén szó szerint életmentő volt. :) Slusszpoén, hogy hazafelé a 4 bicikliből pont az enyém esett le az autó tetejéről cirka 110 km/h -nál. Talán azért, mert az volt az egyetlen monti. Szerencsére baleset nem történt, a bicó is viszonylag jól megúszta, így csak kb 20 000 Ft-omba került a full-szervíz, + a váltókarcsere.

Idén viszont minden más volt. A tavaszi túráknak köszönhetően az alapedzettségem összehasonlíthatatlanul jobb volt mint tavaly, és sikerült bicóra viszonylag jól rágyúrnom. Egy hétig intenzíven terepeztem, majd ezt megfejeletem a Tési-fennsík 50 TT biciklis teljesítésével. Igaz ott nem mentek olyan jól a dolgok, de tudtam, hogy 6 nap pihi segíteni fog.

Az elvárásaim tehát nagyok voltak. A tavalyi időm 3:24 volt, ezt akartam legalább 20 perccel megjavítani, de valójában szerettem volna 3 óra alá bemenni. 9 órakor rajtoltam, és már az elején jó tempót sikerült diktálnom - magamhoz képest persze. Eltévedni szerencsére itt nem lehet, mert az aszfaltra minden kereszteződésben fel van festve az összes távhoz tartozó irány-információ.

A tapolcai úton néhány életveszélyes közlekedési szituáció (előző autó szembe, nekem pedig menekülni kell az útról) után érzésre nagyon gyorsan elértem az ajkai leágazót. Le is csekkoltam az időt, hogy visszafelé jövet tudjak majd kalkulálni. Kereken fél óra volt az eltelt idő. Fölfelé szerencsére már nem volt forgalmas az út, és tekerésbe is kezdtem belelendülni. Úgy éreztem, hogy a tavalyihoz képest nagyon jól megy. A Kab-hegy csúcsra hipp-hopp felértem, pecsételtem, és már fordultam is. Tavaly itt legalább 5 percig álltam. :) Amúgy nincs annál nagyobb elégtétel, mint amikor a csúcsról vidáman suhanva lefelé látja az ember a felfelő jövők elgyötört, küzdelemmel teli arcát. :D Lefelé találkoztam Apámmal is, aki akkor kezdte el a csúcs megmászását. Tavaly még jócskán fölfelé mentem, amikor a "lassabb járművek húzódjanak félre" szlogennel elsuhant mellettem.

A tapolcai útra visszaérve lecsekkoltam az időt, és örömmel láttam, hogy a tavalyi legjobb időn belül vagyok, még akkor is, ha háromnegyed órával számolok visszafelé, és nem féllel. Erőltettem hát a dolgot továbbra is, igaz kulacscsere miatt meg kellett állnom egy percre. Veszprémben még egy kis "sprint" is belefért, és 2:31 lett a vége. A tavalyi legjobb idő 2:39-volt, így iszonyúan meg voltam elégedve magammal, hogy egyrészt kb 50 percet javítottam az egyéni csúcsomon, másrészt, hogy alámentem a múlt évi legjobbnak. IDén gondolom már komolyabb mezőny jött a "csak csúcs" távra is, mert a legjobb idő most 2:15-lett. Persze szerintem ezen is fognak majd bőven javítani a jövőben, de az az igazság, hogy a legjobbak a 100, 100+csúcs, és 200 távokon indulnak. Nekik biztosan nem okozna gondot a 2:15.

Én minden esetre nagyon elégedett voltam, és a fél órás pihegés után csigatempóban újra elindultam az útvonalon, hogy összeszedjem Nagypapit. Nagypapiról tudni kell, hogy elmúlt 70 éves, de minden évben indul valamelyik távon a Bakony 200-on. Idén például az 50-es távot teljesítette.

Apám is egyénei rekordott futott a 100+csúcs-on (4:30), szóval jó volt a hangulat, és még a bicómat se hagytuk el hazafelé. Jó volt egy kicsit biciklizni az elmúlt hetekben, mert már kezdtem unni a sok gyaloglást. Ahogy mondják: "a változatosság gyönyörködtet". :)

A jövőt tekintve viszont picit gondban vagyok, mert nekem már nem lesz egyszerű megdönteni az idei időmet. Ahhoz már dierkt országútira kellene edzenem. Dehát nem vagyok én hülye... :)

Jandi
.